Sajtóhírekre reagálva- gyermekvédelmi szakemberként

 Kerületünket érintő hírek jelentek meg a sajtóban és a közösségi médiában: gyerekek közti bántalmazásról, bullyingról. Közterületen történt a fenyegetés, a kényszerítés, a megalázás.

   Kerületi gyermekvédelmi szakemberként szeretnék csatlakozni a történtek értelmezéséhez.

   Ez a történet leginkább abban különbözik más, hasonló történetektől, hogy fény derült rá. És ez nagyon fontos tényező: mert csak így kaphatnak segítséget az áldozatok, csak így állítható meg a bántalmazás és kerülhető el annak folytatása.

   Gyerekekről van szó elkövetői és áldozati oldalról is. Márpedig ilyenkor kiemelten fontos, mi történik a bullying után. Szakemberekhez kerül az ügy? Szakemberekhez, akik az áldozatoknak a feldolgozásban segítenek? Akik az elkövetőknek a bűnismétlés elkerülésében és a társadalomba való illeszkedésben segítenek amellett, hogy büntetőjogi felelősségre vonásuk is megtörténik?

   Vagy mindenkiből fenyegető és fenyegetett válik és a pánik terjed valódi segítségnyújtás nélkül? Megállíthatatlanul terjednek a valósághoz kevéssé kötődő történetek? Az érintett gyerekek és családok számára újra traumatizálóvá válik, ahogy a környezetük reagál rájuk vagy mindenki azon dolgozik, hogy sikerüljön a történetet feldolgozni, tanulni belőle és az ismétlődést elkerülni?

   Kerületünkben is - mint ahogyan sajnos a többi kerületben, vagy országszerte -, létező és nem ritka jelenség a bántalmazás; és a gyerekek közössége sem kivétel ez alól. A bullying minden intézményben előfordul, arányaiban és súlyosságban nem egyformán, de a különbség leginkább mégis abban mérhető, hogyan reagálnak rá: egyáltalán a felnőttek tudomást szereznek róla? Vagy ha tudomást szereznek, esetleg nem szólnak senkinek, nehogy rossz híre legyen az intézménynek, a lakókörnyezetnek, vagy a hírt hozónak?

   Ahol pedig nem eltakarják az eseményeket, segítik-e a folyamatot azzal, hogy a megfelelő szakembereket bevonják? Értesítik-e a rendőrséget, elküldik-e a gyermekvédelmi jelzést a család- és gyermekjóléti központoknak, szólnak-e a pedagógusoknak: az intézményekben kapnak-e segítséget a gyerekek - akik talán csak tanúként voltak jelen, vagy hallomásból tudnak az esetről, - a feldolgozáshoz és a megelőzéshez?

   Attól, hogy nem lesz sajtóhír egy történetből, még itt van velünk. És reagálnunk kell rá. Azzal, hogy aki szembesül vele, nem hallgat, hanem segítséget keres az érintetteknek. Reagálnunk kell szülőként azzal, hogy ott vagyunk a gyermekeink életében és példát mutatunk nekik arról, hogyan szabad és hogyan nem szabad egymással bánni. A gyermekeink viselkedése tükrözi az őket körülvevő világot. És nincs annál veszélyesebb, ha nem derül fény a bullyingra, ha az áldozatok kiszolgáltatottságát semmi nem enyhíti. Ebből lesznek az igazi tragédiák, az elhallgatott, fel nem derített bántalmazásokból.

  Ebben az esetben az érintett gyerekek már a szakemberek látókörében vannak, hála az iskola szakszerű eljárásmódjának, aki még akkor is felelősséget érzett a tanulóiért, ha nem az iskola területén történt a sajtóhírré lett bántalmazás és megtette a megfelelő lépéseket, és hála a szülőknek, akik kiálltak gyermekeikért. Így a rendőrség nyomoz és megállapítja, milyen bűncselekmény történt és ez milyen büntetőjogi következményekkel jár; a család- és gyermekjóléti központ felkeresi az érintett családokat és feltérképezi, megszervezi, hogyan lehet személyre szabottan segíteni, hogy ne történjék ezekkel a gyerekekkel újra hasonló eset (áldozatokkal és elkövetőkkel egyaránt), az iskolák, ahová az érintett gyerekek járnak, szakembereket vontak, vonnak be (áldozatsegítő szolgálat; iskolai szociális segítő, iskolarendőr, iskola pszichológus), feldolgozni az eseményeket és kidolgozni, hogyan tudnak segíteni a bullying csökkentésében, megelőzésében, a gyámhivatal felügyeli a gyermekek veszélyeztetettségének alakulását és megteszi a szükséges hatósági intézkedéseket.

   Bizalmat kérek a szakembereknek: akik tudják, mi jogszerű és mi nem, mi segít és mi ront a helyzeten az eset kezelésében; akik feltérképezik a komplex okokat, és akik segíteni akarnak, hogy az érintett gyerekek (áldozatok és bántalmazók) élete jó mederben haladhasson tovább. 

Hanuláné Kurdi Ágnes

a Napraforgó Család- és Gyermekjóléti Központ intézményvezetője

1163 Budapest, Cziráki utca 22.

T: 403 0001

Gyermekvédő hívószám: 06 80 630155

Napraforgó Család- és Gyermekjóléti Központ krízistelefon: 06 20 251 4278